All-on-4 vagy All-on-6: mikor hány implantátumra van szükség?

01Mi változik hat implantátummal?

Az alapelv mindkét változatnál ugyanaz. A teljes fogívet csavarral rögzített híd pótolja, amelyet döntött és egyenes implantátumok tartanak. A négy implantátumra épülő kezelés menetéről az All-on-4: rögzített fogak egy nap alatt című cikkünkben olvashat. Ebben a cikkben a két módszer különbségeit mutatjuk be.

Az All-on-6-nál hat pillér között oszlik meg a rágóerő. Így mindegyik pillérre kisebb teher jut, és a terhelés egyenletesebb. Emiatt a szabad végű hídtag (cantilever), vagyis a hídnak az a része, amely hátul túlnyúlik az utolsó implantátumon, rövidebb lehet, vagy teljesen el is maradhat. Minél hosszabb ez a túlnyúlás, annál nagyobb emelőerők hatnak rágáskor a hátsó pillérekre. A több pillér ráadásul tartalékot is ad. Ha az egyik implantátummal később probléma adódik, a többi öt gyakran továbbra is megtartja a hidat, így elkerülhető a teljes fogpótlás újratervezése.

A fogpótlás statikai megtervezése különösen fontos. Egy eset-kontroll vizsgálat szerint az implantátumok dőlése, az elölről hátrafelé mért térbeli eloszlásuk és a szabad vég hossza mérhetően befolyásolja, hogy a híd protetikailag kudarcot vall-e.³ A több és jobban elosztott implantátum javíthat a biomechanikán, ha jó helyre kerül. A hat implantátum önmagában nem ellensúlyozza a nem megfelelő tervezést.

02Mikor indokolt hat implantátum?

Hat pillér főleg a felső állcsontban jön szóba. Ott a csont puhább és porózusabb, mint az alsó állcsontban, és kevésbé tartja meg az egyes implantátumokat. A két további pillér ezt ellensúlyozza, és szélesebb alapra osztja el az erőket. Az erős rágóerő vagy az éjszakai fogcsikorgatás (bruxizmus) is az All-on-6 mellett szól, mert ilyenkor éveken át jelentős, ismétlődő terhelés éri a fogpótlást. Hasonló a helyzet hosszú fogívnél, ahol nagyobb távolságot kell áthidalni, és akkor is, ha a lehető legnagyobb biztonsági tartalékot szeretné.

Mechanikai szövődmény mindkét megoldásnál előfordul. Egy multicentrikus tanulmány All-on-4 és All-on-6 pótlásokat vizsgált, és az állcsontok körülbelül 23 százalékánál meglazultak a protetikai csavarok. A kockázat annál nagyobb volt, minél több implantátumnál látszott periapikális csontvesztés.¹ Hat implantátumnál tehát ugyanolyan fontos a gondos tervezés és a rendszeres kontroll, mint négynél. Ezért hat implantátum esetén is fontos az évenkénti kontrollvizsgálat.

03Mikor elég négy implantátum?

Sok esetben négy implantátum is elég. Ez különösen akkor igaz, ha elegendő tömör csont áll rendelkezésre. Az alsó állcsontban ez gyakrabban teljesül, mint a felsőben, mert ott a csont tömörebb és teherbíróbb. Négy jól elhelyezett pillérrel gyakran elkerülhető a kiegészítő csontpótlás. A beavatkozás kisebb, a gyógyulás többnyire egyszerűbb, és az ár is kedvezőbb, mert két implantátummal kevesebb kell.

A több implantátum nem automatikusan jobb. Nem a szám a döntő, hanem az egyéni anatómia és a pillérek átgondolt elosztása az állcsonton. Tömör alsó állcsont esetén két további implantátum gyakran csak kismértékben növeli a stabilitást, miközben a beavatkozás kiterjedtebb és költségesebb. Máskor egyértelműen a hat implantátum a jobb választás. Ezt csak vizsgálat után lehet eldönteni. A fogatlan állcsont pótlási lehetőségeit külön írásban tekintjük át részletesebben. Ha kivehető, de stabilan rögzített megoldáson gondolkodik, az implantátumokon rögzített stéges protézisről szóló írásunkban talál részleteket.

04Az anyag és a statika is számít

Akár négy, akár hat implantátumról van szó, a fogpótlás tartósságát a műfogakat hordozó váz anyaga is befolyásolja. Egy All-on-4 rendszert vizsgáló biomechanikai elemzés kimutatta, hogy a váz anyaga számottevően befolyásolja a feszültséget, az anyagfáradást és az alkatrészek stabilitását.² A jól megválasztott váz felfogja azokat a terhelési csúcsokat, amelyek különben a csavarokon át egészen az implantátumokig és a környező csontig jutnának. Ezért az anyagválasztás ugyanúgy a tervezés része, mint az implantátumok száma és helyzete.

A hosszú távú eredmények értékelésekor a karbantartási igénnyel is számolni kell. Egy 4–10 éves utánkövetésben a teljes állcsontos rögzített pótlások stabilan működtek, de idővel mindegyiknél előfordult legalább egy kisebb technikai szövődmény, például a leplezést kellett javítani, vagy egy csavart utánhúzni.⁴ A rendszeresen használt fogpótlások időnként ilyen javításokat igényelnek. Megfelelő karbantartással és rendszeres kontrollal mindkét megoldás hosszú távon is stabil maradhat.