Csontpótlás: mikor szükséges, és hogyan zajlik

Miért fogy el az állcsont?

Az állcsontot a rágás terhelése tartja karban. Amíg a foggyökér minden harapásnál ingert ad a csontnak, a csont megmarad; a fog elvesztése után ez az inger megszűnik, és a szervezet a feleslegessé vált csontot lebontja. Ugyanígy pusztítja a csontot a kezeletlen fogágybetegség, a gyökércsúcs körüli gyulladás vagy egy sérülés. A folyamat lassú és fájdalmatlan: az állcsontgerinc először a szélességéből, később a magasságából veszít, és ami évek alatt elfogyott, magától nem épül vissza.

Ha a csonthiány már kialakult, az implantátum előtt vissza kell építeni az alapot. Erre az irányított csontregeneráció (guided bone regeneration, GBR) a bevált eljárás: a csontpótló anyagot membránnal fedjük, és így védett teret adunk az új csont képződésének. Áttekintő tanulmányok szerint a GBR-rel megbízhatóan visszanyerhető az elveszett csonttérfogat, és a benne rögzített implantátum körül később kevesebb csont épül le.¹ Arról, hogy a kevés csont ma már ritkán végleges akadály, a tudástárban írunk: Nincs elég csont az implantátumhoz?

Mikor van szükség csontpótlásra?

Akkor, ha a CBCT-felvételen mért csont szélessége vagy magassága nem elegendő ahhoz, hogy az implantátumot minden oldalról csont vegye körül. A felső állcsont hátsó részén az arcüreg alatt megmaradt csontmagasság a döntő érték: a sinusliftről szóló egyik nagy metaanalízis a hat milliméter vagy annál kevesebb maradék csontot tekinti annak a helyzetnek, ahol a sinuslift szóba jön.⁶ Ha a maradék csont négy milliméternél is kevesebb, a hosszú távú eredmények valamivel gyengébbek, ezért ilyenkor különösen fontos a gondos tervezés és a membránnal védett pótlás.⁷

A döntésnél nem csak a csontot nézzük. Számít, hogy mikor és miért veszett el a fog, dohányzik-e, és milyen fogpótlást tervezünk. Gyakori helyzet, hogy a csontpótlás elkerülhető: rövidebb implantátummal, az implantátum döntött behelyezésével vagy az All-on-4 elvével sokszor a meglévő csontban is tudunk rögzített fogakat adni. Ha azonban a hiány nagy, vagy az elülső fogak látható zónájában van, a csontpótlás adja a tartósabb és szebb eredményt. A konzultáción a felvétel mellett mindkét utat végigbeszéljük.

Csontpótló anyag és membrán

A csontpótlás két elemből áll. A csontpótló anyag kitölti a hiányt és vázat ad: a saját csont ennek mentén nő be, és idővel felváltja. Saját csontot, feldolgozott marhacsontot (xenograftot) vagy szintetikus anyagot használunk, a hiány méretétől és helyétől függően. Egy függőleges csontpótlásról szóló szisztematikus áttekintés szerint a xenograft különösen jól tartja a formáját: körülbelül 10–13 százalékkal több térfogatot őriz meg, mint a tisztán saját csontból álló blokk, a saját csont és a xenograft keveréke pedig biológiailag és mechanikailag is kiegyensúlyozott megoldás.²

A membrán azért kell, mert a lágyszövet sokkal gyorsabban nő, mint a csont, és nélküle benőné a hiányt, mielőtt csont képződhetne. Kétféle membrán létezik. A felszívódó kollagénmembrán magától lebomlik, kevesebb szövődménnyel jár, és nem kell második műtéttel eltávolítani. A nem felszívódó membrán (például titánháló vagy titánnal erősített fólia) jobban tartja a formát, de gyakrabban fedődik fel, és el kell távolítani.⁹ Egy hálózati metaanalízis szerint ha a GBR biológiai elvét betartják, a csont az anyagválasztástól függetlenül kiszámíthatóan újraképződik; a nagy hiányoknál az adatok valamivel gyengébb eredmény felé mutatnak, bár ez a különbség nem volt statisztikailag biztos.¹⁰ Hogy melyik anyagot és membránt választjuk, a hiány alakja és mérete dönti el.

A csontpótlás fajtái

Nem minden csontpótlás egyforma. A hiány helye és mértéke dönti el, melyik technikát választjuk; a legtöbbjük az árlistánkban is külön tételként szerepel, ezért érdemes tudni, mit takarnak.

Sinuslift a felső őrlőfogaknál: zárt vagy nyitott?

A felső őrlőfogak gyökerei fölött közvetlenül az arcüreg (sinus maxillaris) fekszik. Ezeknek a fogaknak az elvesztése után a csont alulról leépül, az arcüreg pedig felülről terjeszkedik, így gyakran csak néhány milliméter csont marad a kettő között. A sinuslift során az arcüreg alját bélelő vékony nyálkahártyát óvatosan megemeljük, és az így nyert teret csontpótló anyaggal töltjük ki. Ebből lesz az a magasság, amely az implantátum megtartásához kell.

Két úton végezhető. A zárt technikánál az implantátum helyén fúrt csatornán keresztül, műszerrel emeljük meg az arcüreg alját, külön feltárás nélkül. A nyitott technikánál az arcüreg oldalsó falán nyitunk kis ablakot, és ezen át emeljük fel a nyálkahártyát. Egy 2023-ban közölt metaanalízis összesítése alapján hat milliméter vagy annál kevesebb maradék csontnál a két technika implantátum-túlélése, nyálkahártya-sérülési aránya és csontvesztése nem különbözött; a zárt technikával a betegek elégedettebbek voltak, az implantátumok legalább egy év után körülbelül 96,5 százalékban megmaradtak, a nyálkahártya pedig az esetek nagyjából 5 százalékában sérült.⁶ A választást tehát nem az dönti el, hogy melyik módszer jobb, hanem a hiány mértéke és a tervezett implantátumok száma.

A sinuslift hosszú távon is megbízható. Egy 22 vizsgálatot és 6860 implantátumot összesítő metaanalízisben a feltöltött arcüregbe helyezett implantátumok körülbelül 97 százaléka maradt meg.³ A nyitott sinuslift legalább öt éven át követett, 7902 implantátumot felölelő elemzése 95,8 százalékos túlélést talált; az eredményt a dohányzás és a négy milliméternél kevesebb kiindulási csont rontotta, a membránnal fedett pótlás pedig éppen ezekben a kockázatos helyzetekben mérsékelte a hátrányt.⁷ A csontpótló anyagok között nincs nagy különbség: minden bevett anyag mellett megbízhatóan megmaradnak az implantátumok, a biológiai anyagok, például a xenograftok, az új csont képződésében és a formatartásban valamivel jobbak a tisztán szintetikusaknál.⁴

A beavatkozás és a gyógyulás menete

A csontpótlás ambuláns műtét, helyi érzéstelenítésben, kérésre szedációban vagy altatásban. A hiány fölött megnyitjuk az ínyt, elhelyezzük a csontpótló anyagot, membránnal fedjük, és feszülésmentesen zárjuk a sebet. Még aznap hazamehet; a varratokat a kontrollon távolítjuk el.

Az első napokban duzzanat és enyhe fájdalom várható, hasonlóan egy foghúzáshoz; ez a szokásos fájdalomcsillapítókkal jól kezelhető. Sinuslift után néhány hétig kerülni kell az erős orrfújást, és tüsszenteni nyitott szájjal érdemes. A dohányzás az egész gyógyulás alatt rontja az eredményt.⁷ A tényleges munkát ezután a szervezet végzi: a váz mentén saját csont nő be, és fokozatosan felváltja a pótlóanyagot. Nagyjából hat hónap múlva, amikor az állcsontgerinc terhelhető, behelyezzük az implantátumot. Kis hiánynál a kettő egy műtétben is elvégezhető, így a teljes kezelés hónapokkal rövidebb.

Kockázatok és szövődmények

A csontpótlás jól bevált, de műtét, ezért szövődménye lehet. A leggyakoribb a membrán felfedődése: ha az íny a membrán fölött szétnyílik, a pótlás egy része elveszhet. Ez a nem felszívódó membránoknál jóval gyakoribb, mint a felszívódóknál.⁹ Sinusliftnél az arcüreg nyálkahártyája sérülhet; ezt a legtöbbször a műtét közben ellátjuk, de mivel a gyakori sérülés rontja az implantátumok túlélését, a technika és a műszerek megválasztása számít.⁸ Fertőzés, utóvérzés és átmeneti zsibbadás ritkán fordul elő.

Hosszabb távon a felépített csont egy része minden anyagnál visszahúzódik; ezt a tervezésnél figyelembe vesszük.¹⁰ A kockázatot a dohányzás bizonyítottan növeli,⁷ és a kezeletlen fogágybetegség is rontja a kilátásokat, ezért ezekről a konzultáción őszintén beszélünk. A pótolt csontba helyezett implantátumok ugyanakkor megbízhatóan tartanak: a feltöltött fogmederbe tett implantátumok egy–négy év alatt 95–100 százalékban megmaradtak, és kevesebb csontot veszítettek a peremükön, mint a feltöltés nélkül gyógyult területre tettek.¹¹

PRF-fel vagy anélkül?

Kérésre a csontpótlást PRF-fel egészítjük ki: ez a saját véréből a műtét elején lecentrifugált, növekedési faktorokban gazdag fibrin, amelyet a csontpótló anyaggal keverünk össze, vagy membránként a pótlás fölé terítünk. A csontpótló anyagot nem helyettesíti, de a kutatások szerint a lágyszövet gyógyulását és a műtét utáni panaszokat kedvezően befolyásolhatja, és tapasztalatunk szerint a beépülési idő hat hónapról körülbelül négyre rövidül. Hogy pontosan mit tud és mit nem, azt a PRF-csontpótlás oldalon foglaltuk össze; az ottani 3D-szimuláció a PRF-fel kevert anyaggal mutatja be a műtétet.